BEMUTATKOZÁS
A pincészetet 2005-ben alapította Balassa István borász. A 17,6 hektáros terület (ebből 2,4 ha parlag) a borvidék 11 dűlőjében 45 parcellában helyezkedik el Tokaj, Tarcal és Mád környékén.
A történet egy sörözéssel indult 99 nyarán…bármilyen hihetetlen soha nem gondoltam, hogy valaha borász leszek. Aztán ez a hihetetlen szakma gyorsan megfogott, átszőtt, majd rabul ejtett.
Ha jellemeznem kellene a borász hivatást, akkor talán azt mondanám, hogy Daniel Craig (007) után talán ez a második legizgalmasabb hivatás. Annyi, hogy mi nem alkalmazunk erőszakot, vagy lőfegyvert, de összetettségben, kreativitásban, talán még felül is múljuk…
Egy borász munkája a problémamegoldás, ami az alkotói kreatív folyamatot veszi körül. A legfontosabb feladat azt a minőséget a lehető legjobban megtartani, ami a szüret pillanatában a szőlőszemekben rejtőzik. Mert ettől a ponttól minden lépés módosítja az élményt, és ha kiváló a borász, akkor ezt az élményt nagyon mélyen tudja visszaadni a fogyasztónak.
A BIRTOK
Múlt, jelen és jövő
Minden 0,8 hektárral kezdődött a Mézes-mály dűlőben. Aztán az alkotás, a tudásvágy, a dac, a büszkeség pörgeti a számlálót. Észre sem veszi az ember már 5 hektár… Az elmúlt 16 év a birtoképítés, a tapasztalatszerzés időszaka volt.
A következő évek a birtok csiszolásával, és formálásával fognak telni. A cél mindig a legjobb. Nincs más cél. Ez indította el, erre tettem fel az elmúlt 20 évet, és a következőt is. A borvidék csodálatos adottságai, termőhelyek százai, a botritys csodálatos világa, mind részesei egy hihetetlen bonyolult MÁTRIXNAK, aminek a neve Tokaj-Hegyalja.
Úgy vélem a világ egyik ha nem a legbonyolultabb borvidékén próbálom kergetni a tökéletesség hiú ábrándját, és nagyon remélem hogy egyszer nyakon csípem….
TERMŐHELYEINK
SZENT TAMÁS
Fajták: Furmint/hárslevelű/Rajnai Rizling/Sauvignon balnc/Chardonnay
Tengerszint feletti magasság: 204-229 m
Kitettség: K/DK/D
Összes terület: 6,87 ha (0,45 ha telepítve 2017/0,59 ha telepítve 2018/1,28 ha telepítve 2019/1,63 ha telepítve 1968/ 0,62 ha telepítve 2021/2,3 ha parlag telepítve 2022/2023)
Telepítés: 1968-2023
A „Vörös bolygó”, talán a legkomolyabb talajtani adottságokkal a mádi medence szélén: riolittufa, szenesedett, kovásodott fatörzsekkel, gyakran horzsaköves, zeolitosodott képletekkel teletűzdelve. Kötött, nagyon heterogén, vörös agyagos termőtalaj, teletűzdelve változó, vulkanitos-kőpordarás geológiai adottságokkal.
A Szent Tamás szőlőhegy minden valószínűség szerint középkori eredettel bír. Nevét a település plébániájának védőszentje, Szent Tamás Apostol után kapta. Feltételezhetően a középkorban plébániai szőlőbirtok volt, majd a protestantizmus elterjedését követően részben főúri, részben református prédikátori birtok lett a Szent Tamás.
A középkori eredet dacára első említése 1600-ban történt egy szőlőbirtok adásvételt követően, azonban már ekkor tudjuk, hogy a szőlőhegyen jelentős uradalmi szőlői voltak a regéci uradalomnak is, amelynek urai akkor az Alaghyak voltak. E család férfiágon történő kihalását követően 1635-ben 1711-el bezárólag a Rákóczi család birtokába került az említett uradalom, és annak a Szent Tamáson fekvő nagy szőlőbirtokai is. Ugyanakkor a Szent Tamáson a 17. században birtokos volt még a Gönczy nemesi család, Szelepcsényi György esztergomi érsek, bíboros, valamint a lőcsei jezsuita rendház és kollégium is. Ez utóbbi szerzetesrend kisebb megszakításokkal 1773-ig birtokolta a Szent Tamáson a szőlőket.
A Rákóczi szabadságharc után az újkorig az Aspremont, az Erdődy, a Gönczy, a Holló, a Máriássy, az Orczy, a Szirmay és a Trautson arisztokrata családok illetve ezen famíliák örökösei voltak a legnagyobb birtokosok a mádi Szent Tamáson.
MÉZES MÁLY
Fajták: Furmint, Hárslevelű, Zéta
Tengerszint feletti magasság: 122-129 m
Kitettség: DDNY
Összes terület: 1,09 ha
Telepítés: 1989
Talán a legérdekesebb geológiai összetételű termőhely. Felsorolni is nehéz, mi mindent tudunk találni, ha a termőtalajt alaposan megvizsgáljuk. Mind riolit vagy ennek tufásodott verziója, andezit, vagy akár dácit, illetve obszidián is fellelhető, ami arra utalhat, hogy a föld alatt komoly összetettséggel találkozhatunk. A termőtalaj sem homogén, megtalálható mind a lösz, a nyirok, de egyes foltokban nagyon kötött agyag is felbukkan, ami keveredik harmadkori vagy idősebb üledékes alkotóelemekkel.
A Tokaj és Tarcal között húzódó történelmi Mézesmál szőlőhegy legnyugatibb csücskét nevezik ma Mézes Málynak. Ezt 1749-ben alakíttatta ki Mária Terézia királynő utasítására Grassalkovich Antal királyi titkos tanácsos. Ezt a területet az ugyancsak Mézesmálból a 17. század elején kivált történelmi Henye Tarcal felé eső részéből alakították ki. A terület lényegében a 20. század utolsó évtizedéig előbb kincstári, majd utóbb állami kezelésben állt.
A történelmi Mézesmál még az Árpád-korban alakult ki. Első ismert említése 1280-ban történt egy határbejárással kapcsolatban. A következő alkalommal 1411-ben említették meg a források a történelmi Mézesmált, amikor is a tokaji Szent Anna pálos kolostor javára hagyott két nagy szőlőterületet egy tarcali nemesasszony. A középkor folyamán az említett tokaji pálosok mellett, a sajóládi pálosoknak, a lechnicei kartahuziaknak, valamint tokaji és tarcali plébániáknak voltak jelentős szőlői.
A 15. század utolsó harmadában kezdett el a Mézesmál felaprózódéi, és ez a folyamat a 16-18. század folyamán felgyorsult. Ebben a hosszú periódusban születtek meg olyan, ma is jól csengő szőlő illetve dűlő nevek, mint pl. az Agyag, a Barát, a Czeke, a Donáth, a Deák, Előhegy, a Henye, a Hétszőlő, a Királygát/Király Gál, a Lestár, a Mestervölgy, a Nagyszőlő, a Nagyváthy/Váti, az Óvár, a Remete, a Szarvas, a Szerémy/Szerelmi, a Szilvölgy, a Teleki, Terézia vagy a Thurzó.
KIRÁLY
Fajták: Furmint
Tengerszint feletti magasság: 251-266 m
Kitettség: KDK
Összes terület: 0,25 ha
Telepítés: 1990
A Király-hegy jelenleg a mádi-medence, és egyúttal a Tokaj-hegyaljai borvidék egyik legnagyobb történelmi múlttal rendelkező szőlőhegye, vagy dűlője. Eredete a kései Árpád korra (1280−1301) vezethető vissza. Sőt elnevezése is egyértelműen az Árpád kori királyok birtoklására utal. A legújabb történeti kutatások szerint a szőlőhegy legkorábbi említése 1280-ban történt egy közvetett forrásnak köszönhetően, melyet Budapesten Magyar Nemzeti Levéltár Királyi Könyvek iratsorozatában őriznek. Az 1687. évre datált peres irat szerint a leleszi (ma Leles Szlovákiában) Szent Kereszt premontrei rendi konvent, vagy másik nevén prépostság és a késmárki (ma Kežmarok ugyancsak Szlovákiában) Szűz Mária pálos-rendi kolostor arra hivatkozott, hogy a mádi Király-hegyen IV. (Kun) László (1272−1290) magyar király hitvese, Anjou Erzsébet/ Izabella (1261/1264−1304) magyar királynő 1280-ban adományozott szőlőket a késmárki esperességnek, valamint a leleszi konventnek. Ráadásul a dokumentum azt is leírta, hogy ezt az adományozást az 1328. esztendőben a lengyel Piast házból származó Erzsébet királyné (1305−1380), I. (Anjou) Károly (Róbert) (1301/1307−1342) király hitvese is megerősítette. Más szóval e két egyházi intézmény jogot formált arra, hogy a 17. század vége felé visszakapja a reformáció előtt elkobzott javait a mádi Király-hegyen. Ez pedig azt feltételezi, hogy a mádi Király-hegy a 13. század utolsó harmadában királynői birtok volt, és még úgynevezett királyi szolgálónépek, illetve a vallon telepesek telepítették be szőlővel az 1241−1242. évi tatárjárást, vagy mongoldúlás dúlást követően. A középkorban a Király-hegy jelentős része a Tokaj-tállyai uradalomhoz tartozott. Ugyanakkor jelentős egyházi kézben lévő szőlők is voltak a Király-hegyen. Így a szerencsi bencés Szent Péter és Pál főapátságnak, valamint a fent említett a leleszi konventnek is. A világi (uradalmi) birtokosai között találhatjuk az Aba nembéli Debreyeket, Luxemburg Zsigmond királyt, a Garayiakat, a szerb Lazarevicseket és Brankovicsokat, a Hunyadiakat és végül, de nem utolsósorban a Szapolyaikat. Ez utóbbi család kisebb megszakításokkal 1541-ig birtokolta az uradalmat, és mádi Király-hegy szőlőinek jelentős részét.
A Király-hegyet ugyanakkor Nemegy-hegynek is nevezték a régiek a középkorban. Az új kutatások tükrében az is elmondható, hogy a Király és a Nemegy elnevezéseket a 16. század utolsó évtizedéig felváltva használták a szőlőhegyre. Ezt követően nevezett terület szőlőhegyként egy 1413. évi örökösödés per kapcsán jelent meg a mádi Kővágó (Kewagolya) és Disznókő nevezetű szőlőhegyekkel együtt egy peres ügy kapcsán Nemegy néven. Eszerint Garay Miklós (1402−1433) nádor Luxemburg Zsigmond király megbízásából a Fügedi és a Zombory nemesi családok között kirobbant örökösödési per kapcsán az előbbinek adott igazat. A felsorolt szőlőterületek között szerepelt a mádi Nemegy az úgyszintén mádi Kővágóval és a mezőzombori Disznókővel együtt.
1465-ben újból egy peres ügy miatt szerepelt a mádi Nemegy-hegy. A nemesi származású Kőszegi testvérek hamis birtokpapírokkal akarták rátenni a kezüket a szőlőbirtokra, melyet I. (Hunyadi) Mátyás király (1458−1490) jóváhagyásával Hédervári László (megh. 1468) egri, majd győri püspök akadályozott meg személyesen. A 15. század végén a szőlőhegy jelentős része már a Szapolyai család birtokában állt, amelyet a tállyai váruradalomhoz csatoltak. Hozzá kell tennünk, hogy Nemegy elnevezés a 16−18. században is fennmaradt, és akkor már a mádi Király-hegy egyik „aldűlőjeként” tartották számon, ám gyakran csak parlagon heverő szőlőterületként tartották számon. A Király-hegy középkori birtoklásában ugyanakkor nagy hiátus is van, mivel az 1482. óta bizonyítottan mezővárosi státussal bíró Mádot 1566-ban és 1567-ben az oszmán-török szolgálatban álló krími tatárok feldúlták, amelynek következtében a mezőváros középkori iratanyaga megsemmisült. Ezáltal rengeteg régi, Mád szőlőbirtoklásával foglalkozó okirat pusztult el.
A 16. század második felében állandósult a Király-hegy elnevezés. Az idő tájt a Serédyek, és az Alaghyak voltak a legtekintélyesebb birtokosai a Király-hegynek. Azonban a 16. század második felében megjelentek szőlőbirtokosként a kassai módos polgárok is, akik eleinte az uradalomtól haszonbérletbe kapták a szőlőket, amelyeket idővel meg is vásároltak. Hosszú idő után a 16. század utolsó harmadában a Király-hegy neve egy birtok csere ügylet kapcsán került elő az írott forrásanyagból. Ugyanis 1588. június 18-án Mád mezőváros önkormányzatának testülete előtt a kassai illetőségű, ám Sáros vármegyéből származó nemes Thúri Kalmár János a tállyai Bányász-hegyen fekvő szőlőbirtokát a dúsgazdag és ugyancsak kassai Varga Mihálynak a mádi Király-hegyen fekvő szőlőbirtokával cserélte el. Ezt a szőlőterületet idővel Kalmár-Nagy Király, vagy csak szimplán Nagy-Király szőlőhegynek nevezték az írott forrásokban. Tulajdonképpen az Öreg-Király önálló története innen indul. Ugyanakkor feltételezhető, hogy a középkorban ezt a területet, tehát mai Öreg-Királyt, már betelepítették szőlővel.
A nevezett Thúri Kalmár család az akkori Tokaj-Hegyalja egyik leggazdagabb szőlőbirtokosa volt. Legismertebb tagja volt Thúri Kalmár János, aki a 16. század utolsó harmadában Mád és Tállya határában jelentős szőlőbirtokokkal rendelkezett, és borból befolyó jövedelméből mesés vagyonra tett szert. Tállyán a Bányász-hegyen szomszédja volt báró Rákóczi Zsigmondnak (1544−1608), későbbi erdélyi fejedelemnek. S ez kifizetődőnek bizonyult számára, hiszen egyik politikai bizalmasa, valamint szövetségese lett a fejedelemnek és családjának. Ennek volt köszönhető az, hogy Kassa befolyásos szenátoraként ő nyitotta meg a város a kapuit Bethlen Gábor (1580−1629) erdélyi fejedelem hadai előtt.
Nagy Király névhasználat tehát akkor került igazán előtérbe, amikor a Thúri Kalmár család eladta mádi szőlőinek egy tekintélyes részét a 17. század elején, így a Kalmár-féle Nagy Királyt is, az Alaghy főúri családnak. A Tokaj-Hegyalján a szőlőhegy felaprózódássá válásának a folyamata a késő középkorban indult meg intenzíven. A nagy kiterjedésű szőlőhegyeken az addigi használt helymegjelölések konkretizálódtak, illetve a területek feldarabolódásnak indultak. A késő-középkortól kezdve egészen a 18. század közepéig a szőlőhegy egyes részeit kis-, hosszú-, rövid-, nagy-, alsó- és felső- előtaggal különbözették meg a korabeli helyi (mezővárosi) elöljárók, kamarai hivatalnokok, szőlőművesek és vincellérek. Viszont ezeket az előtaggal megkülönböztetett szőlőhegyi elnevezéseket az idők múlásával már önálló szőlőhegyekként tartották számon a hatóságok, és ezeket változásokat is ily módon igyekeztek az összeírásokban feltüntetni. Ez a névadási, vagy elnevezési folyamat a koraújkorban és az újkorban teljesedett ki igazán. Ugyanis mind több megkülönböztetett szőlőhegyi részt már önálló szőlőhegynek tartottak, és tulajdonképpen ebből születtek meg a mai dűlő elnevezések is. Ez a „dűlősödési” folyamat tipikusan jellemző volt a mádi Király-hegyre is. Ennek folytán a 16. század végén a nevezett szőlőhegy felaprózódásnak indult. Ettől az időszaktól kezdve a dokumentumok megkülönböztettek Nagy- és Kis Király nevű szőlőrészt.
1631-ben báró Alaghy Menyhért (1587−1631) országbíró halálával az Alaghy főúri család férfiága kihalt, és az örökösök között négy esztendőn át tartó vita, illetve per vette a kezdetét. Végül II. (Habsburg) Ferdinánd (1619−1637) császár és király I. Rákóczi György erdélyi fejedelemnek, és fivérének, gróf Rákóczi Pál országbírónak adományozta az egykori Alaghy birtokokat. Ezáltal a Nagy Király szőlő, vagy dűlő legnagyobb birtokosai a Rákócziak lettek. Ugyanakkor a Nagy Király szőlőt a két fivér egymás között felosztotta. Ám 1708-ban gróf Rákóczi Pál unokájának, Rákóczi Erzsébetnek (1655−1707) a halálát követően ez a terület végrendeleti utón rokonára, I. Rákóczi György fejedelem dédunokájára, II. Rákóczi Ferenc (1676−1735) fejedelemre szállt, aki egyesítette a két Nagy Király birtokrészt.
A Nagy Királyt a 17. század közepén kezdték párhuzamosan Öreg-Királynak nevezni. Ugyanis az 1664. március 7.-én nemes Szegedy András szőlőbirtoklását erősítették meg az egri káptalan jelenlétében Mád akkori földesurai, − név szerint Báthory Zsófia (1629−1680) özvegy fejedelemasszony, és fia I. Rákóczi Ferenc (1645−1676) fejedelem − az „Eöreg Király”-nak nevezett Nagy Király szőlőhegyen (Eöreg Király nevű szőllő aliter Nagy Király nevű szőllő). Az „Eöreg/Öreg” jelző elsősorban arra utal, hogy ez volt az idő tájt a források ismeretében a legrégebbi telepítésű rész a mádi Király-hegyen. Van olyan magyarázat az elnevezésre is, miszerint az „Eöreg” jelzőt I. Rákóczi György erdélyi fejedelem után kapta a termőhely, akit uralkodói hatalma miatt „öreg királynak” is neveztek az idő tájt. Azonban ennek a nézetnek jelen pillanatban nincs megbízható forrása, illetve bizonyítéka.
A Nagy Király, vagy Öreg-Király birtoklásában a Wesselényi összeesküvés (1663−1670) bukása hozott jelentős fordulatot. Több Nagy Királyon érintett nemesi birtokos részt vett a mozgalomban, és emiatt szőlőiket az udvar konfiskálta, azaz elkobozta. A szervezkedésben, illetve azzal szoros összefüggésben álló első hegyaljai felkelésben (1670) játszott tevőleges szerepe miatt az udvar megvádolta I. Rákóczi Ferenc fejedelmet is. Azonban a biztos fővesztéssel járó igazságügyi számonkérést a fejedelem a jezsuita rend, édesanyja, Báthory Zsófia fejedelemasszony, illetve Szelepcsényi György (1595−1685) esztergomi érsek, bíboros közbenjárásának köszönhetően úszta meg. Ennek azonban igen nagy ára volt. I. Rákóczi Ferencnek hatalmas váltságdíjat kellett fizetnie ezért az udvarnak. Ennek okán a fejedelem elzálogosította mádi szőlőinek jelentős részét, így Nagy Király szőlőt is: konkrétan 1674-ben a nevezett szőlőterületet a Szelepcsényi György érseknek zálogosították el. Ezt követően az érsek, 1675. május 4-én kelt végrendelet fogalmazott, amelyben kikötötte, hogy halála után a mádi Nagy-, vagy Öreg-Király egyik felét báró Maholányi János (1635−1699) királyi tanácsosra, a másik felét pedig lőcsei jezsuitákra hagyja. Az érsek 1685-ben bekövetkezett haláláig birtokolta az Nagy-, vagy Öreg-Királyt. 14 évvel elteltével 1699-ben I. Rákóczi Ferenc gyermekei, Rákóczi Julianna (1672−1717) és II. Rákóczi Ferenc nagy pénzösszeg megfizetése fejében váltották vissza a lőcsei jezsuitáktól és Maholányi Jánostól zálogba adott mádi szőlőket, így Nagy-, vagy Öreg-Királyt is. Még ugyanabban az évben a két Rákóczi gyermek felosztotta egymás között a család birtokait. Ennek folyományaként a Nagy Király birtokosa II. Rákóczi Ferenc lett.
A Rákóczi szabadságharcot (1703−1711) követően a fejedelem birtokait a bécsi udvara elkobozta, és a kincstár, illetve a Szepesi Kamara kezelésébe utalta. Így Nagy-, vagy Öreg-Királyon fekvő szőlők rövid időre állami kezelésbe kerültek. 1712-ben gróf Illésházy Miklós (1653−1723) kancellár szerzett meg néhány parcellát az udvartól az Öreg-Királyon. 1717-ben pedig a Rákóczi családi grófi ágával rokonságban álló Erdődy főúri família jutott szőlőbirtokokhoz a nevezett szőlőben. Majd 1721−1723 között pedig báró Orczy István (1669−1749) szerezte meg a kincstártól a nevezett szőlő legnagyobb részét, sőt ebben az évben az Illésházy családtól megvásárolta a szőlőket az Nagy Királyon. 1731-ben az Orczy arisztokrata család tovább folytatta terjeszkedését Nagy-, vagy Öreg-Király szőlőben, ugyanis az Erdődy család szőlőbirtokára is örökség útján a rátette a kezét. A 18. század közepére lénygében a Nagy-, vagy Öreg-Király legnagyobb birtokosa az Orczy főúri család lett. Érdekesség, hogy 1761-ben szerepelt utolsó alkalommal a Nagy-Király elnevezés. Attól kezdve a Felső-Királyt használták a szőlőterületre az Öreg-Király mellett. Erről tanúskodtak az arisztokrata családnak az 1761−1798 között készült mádi birtokösszeírásai is. A 19. század elejére az Felső-Király elnevezés is lassan kikopott a szóhasználatból, és attól kezdve az egykori Nagy Királyt, vagy más néven a Kalmár-féle Nagy Király szőlőt kizárólag Öreg- Királynak nevezték. Az újkorban az Öreg-Király világi birtokosai az Orczy famílián kívül a Dessewffy, a Klobusiczky, a Máriássy, Szirmay és Vass főúri családok voltak. Egyházi birtokosai között pedig az egri püspökség és káptalan, valamint a leleszi konvent volt található. A 20. század közepéig az Öreg-Király birtokosai szinte kivétel nélkül módos arisztokrata és polgár családok voltak.
KAKAS
Fajták: Furmint
Tengerszint feletti magasság: 268-271 m
Kitettség: NY
Összes terület: 0,67 ha telepítve 2017/2020
Telepítés: 2017/2020
A mádi medence peremén fekvő dűlő, szintén heterogén alapkőzettel, valamint nagyon érdekes magas kőzetliszt tartalmú talajjal, ami gyakran főleg kiszáradva fehéres színt ölt. Az alapkőzet 80-100 cm kezdődik, és jelentős része riolittufa. De itt is megjelennek kovásodott, horzsaköves zeolitosodott képletek, a szivárvány szinte összes színében.
A nagy kiterjedésű Kakas feltehetően Mád középkori eredetű szőlőhegye. Elnevezése összefüggésben áll a kazai Kakas családdal, akik a 15. században tekintélyes szőlőbirtokkal rendelkeztek a mai Hegyalján. Sőt a bodrogkeresztúri Kakashegy is az ő emléküket őrzi. A 15. század végén a Szapolyaiak majd a Habsburgok, és végül 1541-ben a Serédyek lettek a mádi Kakas legnagyobb birtokosai. A Serédy család férfiágon történő kihalása után 1560-ban az Alaghyak lettek a Kakas szőlő új gazdái.
A középkori eredet ellenére az első ismert említése egy szőlőbirtok adás-vétel kapcsán került elő. 1565. július 5-én, ekkor már a Mád földesura, Alaghy János végrendelkezett birtokai felől. Ekkor a Kakason lévő szőlőjét nővérére, Alaghy Magdolnára és annak férjére Hassághy Farkasra hagyta. A 17. század elején a Hasághy família mellett elsősorban a módosabb mádi mezővárosi polgároknak feküdt szőlője, akik egymást között is adták, vették, illetve cserélték szőlőiket. Ugyanakkor a Kakason jelentős szőlőbirtokkal rendelkezett a mádi református prédikátorság, valamint a Szepsy család is. Az 1610-es évektől kezdve a Kakason szőlőbirtokosként megjelent a felvidéki városok polgársága is. A Wesselényi összeesküvés bukása érzékenyen érintette a Kakas-hegyi szőlőbirtokokat is: az udvar számos birtokot elkobzott.
A prédikátorság egykori szőlőit az újjáalakuló mádi plébániának adományozták. Az érintettségük miatt Hasághy szőlőbirtokok örökösei is elvesztették szőlőiket. Az udvar az elkobzott Kakas-hegyi szőlőket a császári szolgálatban álló olasz származású Octaviano Nigrelli császári generálisnak adományozta. Nem csekély birtokhoz jutott gróf Barkóczy Ferenc és családja is. Ezen túlmenően az udvar közvetlen tulajdonban is jelentős szőlőterületeket saját tulajdonában hagyott a Kakason, melyek 20. századig mindvégig kincstári, majd későbbi állami tulajdonban maradtak. A Nigrelli szőlőbirtok ugyanakkor a Rákóczi szabadságharcot követő években az Esterházy és az Orczy főúri családok birtokába kerültek.
THURZÓ
Fajták: Furmint
Tengerszint feletti magasság: 158-185 m
Kitettség: DDNY
Összes terület: 0,3 ha
Telepítés: 1983
A tokaji Nagy kopasz hegy déli oldalán található dűlő. A borvidék legdélebbi része szubmediterrán mikroklímával. Erre a termőhelyre szintén a lösz jellemző, de ebben az esetben igen vékony 25-200 cm, és néhol már kikandikál a dácit-piroxén dácit alapkőzet. Ez az adottság igen komoly és egyedi termőhelyi hatást eredményez az innen készült furmintban.
A Donáthoz hasonlóan ugyancsak a történelmi Mézesmál szőlőhegy részét képezte a múltban. Nevét a korábban ott szőlőbirtokos Thurzó főúri család után kapta.
Első említése 1543-ban történt, miután Thurzó Elek országbíró tarcali szőlőjét végrendeletében a Mézesmálon a Lőcse szabad királyi városra hagyta. A neves város azonban nem sokáig birtokolta ezt a szőlőterületet, mivel 1548-ban a Serédy főúri család erővel elkobozta a várostól a Thurzót. A Serédyek kihalása után a szőlő rövid ideig Némethy Ferenc tokjai várkapitány birtokába került, majd 1565-ben a magyar királyi udvar tulajdona lett. Néhány évvel később 1572-ben pedig a Csáky grófok kapták meg adományként az udvartól. Ugyanakkor jelentős szőlőbirtokokat szerzett a 16. század elején a Bethlen és a Rákóczi család is. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem halála után felesége Brandenburgi Katalin örökölte az egykori Bethlen birtokolta Thurzón, és csakhamar odaadta a Thurzón már birtokos Csáky családnak.
A 17. század közepén újabb főúri birtokosok jelentek mega Thurzón, mint pl. a Bercsényi grófok vagy a Vay bárók. A Rákóczi szabadságharcot követően egészen az újkorig elsősorban főúri és egyházi birtokok voltak a Thurzó szőlőben, így a tulajdonosok között találtuk a tarcali római katolikus plébániát és református prédikátorságot, továbbá a Barkóczy, a Csáky, a Trencsényi és Vay főnemesi családokat.
BETSEK
Fajta: Furmint/Hárslevelű/Kövérszőlő
Tengerszint feletti magasság: 153-201 m
Kitettség: NY/DNY
Összes terület: 2,62 ha
Telepítés: 1972-1976
A mádi medence legnagyobb dűlője, így a méretéből adódóan vannak elkülönülő, heterogén részei. A legfontosabb talán a riolittufa, ami uralja a dűlő egészét, de ezt gyakran fűszerezi andezit, néhol kis bazalt, valamint kvarcitos-zeolitos képletek. A termőtalaj igen kötött, jó víztartó képességű, agyagos elemekkel. Olyan, mint egy profi: csendben és észrevétlenül teszi dolgát.
Mád kiváló adottságú történeti szőlőhegyeinek egyike. Nevét a 15. században birtokos Becskedi család után kapta. A középkori eredet ellenére e Betsekről sajnos kevés adat maradt fenn. Első közvetlen említése 1600-ban történt, és ekkor már megkülönbözettek Kis-, illetve Nagy-Bestek nevű részeket is. Ekkor a gönci illetőségű Semjén Pál Szent Gergely pápa napja (március 12.) előtt tiltotta szomszédját a szintén gönci Szabó Mihálynét, a Kis- és Nagy Betsek szőlőhegyeken lévő szőlője miatt. A Betseken a mádi lakosok, illetve a felvidéki városok polgársága mellett jelentős, a regéci váruradalomhoz tartozó szőlők díszlettek a 17. században, amelynek urai előbb az Alaghyak, majd pedig a Rákócziak voltak. A 17. század utolsó harmadában rövid ideig Szelepcsényi György esztergomi érseknek, bíborosnak is voltak szőlői a Betseken. A 18. századtól kezdve a Betseken az Orczy bárók és a Szirmay grófok terjeszkedtek, és egyre inkább ők váltak szinte egyeduralkodó birtokosaivá a Betseknek.
DORGÓ
Fajták: Furmint
Tengerszint feletti magasság: 165-201 m
Kitettség: NYÉNY/NY
Összes terület: 0,72 ha
Telepítés: 1939-1990
Mezőzombor egyik kiemelkedő dűlője. Érdekes és összetett talajjal valamint alapkőzettel rendelkezik, a termőréteg viszonylag vastag. Sok különböző ásványi képlet található benne: andezit, riolit, riolittufa, kvarcit valamint obszidián. A talajra jellemző képlet a horzsaköves riolitbreccsa.
A mezőzombori Dorgó Hegyalja viszonylag új keletű szőlőhegye. Nevének eredete mind a mai napig nincs kellőképpen és megnyugtatóan tisztázva. A 18. század utolsó harmadában az akkori birtokos Lónyay család alakíttatta ki három korábbi szőlőhegy egyesítésével.
A Dorgó első ismert említése az 1795. évben történt a nevezett főúri család mezőzombori szőlőbirtokaként. A Dorgó tulajdonképpen a történelmi Messzelátó, a Hosszúnemegy és a Kereknemegy szőlőhegyek egyesítéséből alakult ki. Az egykori Messzelátót 1670-ben, a Hosszúnemegyet 1466-ban, a Kereknemegyet 1508-ban említették meg első ízben az írásos források. A Lónyay család előtt e területeket a középkorban a Debrey, Csontos, a Fügedy, a Thurzó és a Szuhay nemesi családok birtokolták.
A 16-17. században a Rákóczi és a Szepessy nemesi családok birtokában állt. A Rákóczi szabadságharcot követően a kincstári, illetve a bécsi udvarhoz hű nemesi családok birtokolták a mai Dorgó területét, mint pl. az Aspremont az Erdődy, az Illésházy, vagy az Orczy famíliák.
NYULÁSZÓ
Fajták: Furmint/Chardonnay/Rajnai rizling
Tengerszint feletti magasság: 165-198 m
Kitettség: DDK/NY
Összes terület: 1,48 ha (0,28 ha telepítve 1938/ 0,22 ha telepítve 1958/ 0,25 ha telepítve 1976/ 0,73 ha telepítve 2020)
Telepítés: 1938-2020
A mádi medence vízhordója, igás lova. Jellemző rá a riolit, a riolittufa, ami zeolitosodott kovásodott horzsaköves képletekkel keveredik. A talaj néhol igen kötött, de vannak részek, ahol laza szerkezetű, de általában viszonylag vastag. A mádi medence legdélebbi dűlője.
A Nyulászó Mád egykori mezőváros hat történelmi kiemelkedő termőhelyének egyike. Nevét annak köszönhette, hogy a 16. században a főurak nyúlvadászataikat folyatták a szőlőhegy közelében, innen van a régies nyulászás kifejezés is.
A szőlőhegy, vagy későbbi dűlő nevével első ízben 1581-ben találkozunk, akkor az Alaghy főúri család szőlőjeként írták össze. Ezen kívül jelentős szőlők díszlettek ugyanebben az időszakban a regéci-tállyai váruradalomnak is. A Rákóczi család grófi és fejedelmi ága az Alaghyak kihalása után lett örökös a Nyulászón, és azt kisebb megszakításokkal birtokolta a Rákóczi-szabadságharc végéig. Sőt szőlője volt a 17. század végén Szelepcsényi György esztergomi érseknek, bíborosnak is, aki 1685-ben még halála előtt a lőcsei jezsuita kollégiumra hagyta a Nyulászón fekvő szőlőit. Ezen kívül a Nyulászót a 18-20. században birtokolták az említett lőcsei jezsuitákon kívül, az Erdődy, a Csáky, valamint a Szirmay grófok, illetve az Illésházy és az Orczy bárók.
HANGÁCS
Fajták: Furmint
Tengerszint feletti magasság: átlagosan 198 m
Kitettség: ÉÉNY
Összes terület: 0,71 ha
Telepítés: 1965
A mádi medence peremén fekvő dűlő, ahol a riolittufa az úr. Igen kötött agyagos termőtalaj keveredik üledékes kőzetlisztes kőporos elemekkel, valamint zeolitosodott, vulkánit málladékkal, horzsaköves elemekkel. A termőréteg vastagsága változó: 0,5-2 méter.
Mezőzombor legnagyobb jelentőségű történelmi szőlőhegye. A múltban jóval nagyobb kiterjedésű volt, mint manapság. A középkorban egyszerűen csak Zombor-hegyeként emlékeztek meg a róla a történeti források. Birtokosai között találtuk a sajóládi, a sátoraljaújhelyi, valamint a tokaji pálos, a lechnicei karthauzi kolostorokat, a leleszi prépostságot, a mezőzombori plébániát, valamint a Csontos, a Bozzai, a Debrey, a Garay, a Hunyadi, a Kakas, a Szapolyai, a Zombory, a Szuhay és a Thurzó nemesi családokat.
Hangács néven először 1508-ban találkoztunk egy szőlőbirtok csere kapcsán. Nevét a szőlőhegyen elterelő Hangafű után kapta. A Mohácsi vészt követően a Habsburg uralkodók, a Serédy, a Keczer, a Kapi, a Mágóchy és a Rákóczi családok lettek a Hangács legjelentősebb birtokosai. De a reformáció elterjedését követően a Hangácson tekintélyes szőlőkkel rendelkezett a mezőzombori református prédikátorság. A 15-17. századok folyamán Hangács területe jelentősen felaprózódott és kiváltak belőle a mai létező, illetve már nem létező szőlőrészek, mint pl. a Baráth, a Barta, Fülpesi, a Hegymegi, a Kapi, a Király, a Keczer és a Virignás. Sőt a 17. században a Hangácson belül ugyancsak megkülönböztettek Kis- és Nagy-Hangács nevű részeket is.
A 17-20. században a Hangács jelentős birtokosai elsősorban arisztokrata famíliák voltak, úgymint az Aspremont, az Erdődy, a Degenfeld, az Orczy, az Illésházy, a Klobusiczky, a Lónyay, a Semsey, a Szemere, a Szepessy, a Szirmay és a Vay családok.
BOMBOLY
Fajták: Furmint
Tengerszint feletti magasság: 269-284 m
Kitettség: DDK
Összes terület: 2,76 ha
Telepítés: 1987
Mád egyik legtávolabbi dűlője egy része sokáig lőtér volt. Az agyag termőréteg alatt egy komplex piroxénandezitet, riolittufát, valamint kovásodott zeolitos képleteket is tartalmaz, amik üledékes rétegekkel keverednek.
A Bomboly dűlő a történelmi Mád szerényebb múltú szőlőterületeihez tartozott. Elnevezésének eredete mind a mai napig nincs kellőképpen tisztázva. Első ismert említése 1608. augusztus 16-án történt. E szerint a mádi csizmadia mester, Alsólendvai Petheő István eladta szőlőjét fivérének a Bomboly nevű szőlőhegyen. A 17. században elsősorban gönci, kassai, mádi és szepsi lakosok rendelkeztek Bombolyon szőlőbirokokkal. Viszont a 17. század végén megjelentek és főúri köznemesi származású birtokosok, mint az Árvay, a Cziráki, a Klobusiczky és a Nikházy családok. A 18. századtól kezdve pedig a Klobusiczky és az Orczy család rendelkezett tekintélyes szőlőbirtokokkal a Bombolyon.
DONATH
Fajták: Furmint
Tengerszint feletti magasság: 106-134 m
Kitettség: KDK
Összes terület: 0,13 ha
Telepítés: 1960-2017
A tokaji Nagy kopasz hegy délkeleti oldalán található dűlő. Erre a termőhelyre a lösz jellemző, ami igen vastagon 2-10m rátelepedik az alatta rejtőző dácit-piroxén dácit alapkőzetre. Így ezen a termőhelyen, a lösz hatását tudjuk majd megjeleníteni az innen készült furmintban.
Jelenleg a terület felújítás alatt van, 1960-as tőkék, valamint 2013-tól folyamatosan telepített tőkék fogják adni a kb. 500-550 tőkés állományt.
A Tokaj és Tarcal között elterülő történelmi Mézesmál szőlőhegy szerves részét képezte a múltban. Nevét a tokaji illetőségű nemesi Donáth család után kapta, amelynek tagjai a mezőváros határában birtokoltak szőlőket. E család neve egyébként már az első ismert, 1564. évi tokaji uradalmi összeírás során előfordul, mint adófizető és szőlőbirtokos nemesi család. Ennek ellenére első ismert említése viszonylag későn az 1635. évben történt. Ekkor szinte kizárólagos birtokosa a Csáky főúri család volt. Nagy valószínűséggel a Donáth család örököseitől vásárolták meg a szőlőt a 16−17. század fordulóján. Ezenfelül számos köznemesi família is birtokolt ott szőlőt a Donáthon. E köznemesi birtokosok közül a legjelentősebb Nagy és a Veres nemesi család volt.
Emellett még tekintélyes szőlőbirtokkal rendelkezett a tokaji református prédikátorság is. A Wesselényi összeesküvés bukása után e köznemesi szőlőket az udvar elkobozta, majd 1674-ben a hozzájuk lojális nemeseknek adományozta. Így kerültek a Donáthra szőlőbirtokosként a Dessewffy és a Holló arisztokrata családok. Viszont a Csáky família továbbra is zavartalanul birtokolta szőlőit a Donáthon egészen az újkorig, mondhatni a Donáth legnagyobb birtokosai továbbra is ők maradtak az újkorig.
